Munkatársaink

Orvos családba születtem. Az összes felmenőm orvosként, gyógyszerészként praktizált. Ebből a szempontból nézve én vagyok a család fekete báránya. Én az üzleti pályára léptem, de neveltetésemből fakadóan fontos az emberek segítése. Édesapám gyermeksebész, ezért kiskoromban rengeteg időt töltöttem a gyerekklinikán, beteg gyerekekkel játszva. Emlékszem, már akkor is az összes nem használt játékomat, könyvemet vittem be ajándékba. Az elmúlt években különböző alapítványokon keresztül adakozom, de nem látom a végfelhasználót, és azt sem, hogy 100%-ban arra fordítják az összeget az alapítványok, amire adakoztam. Ez a fő oka a saját alapítvány létrehozásának. A tehetségek és az orvosok, kórházak segítése számomra a legfontosabb.

Mint magánember, nekem is belső indíttatásból jön a segítségnyújtás, a támogatás. Mint cégvezető pedig, az eddigi eredményeink ösztönöznek arra bennünket, hogy gondoljunk másokra, próbáljunk hozzájárulni az ő sikereikhez is. És ahogy az idő telik, egyre erősebben érzem, hogy ez jó. Az alapítványunk létrehozásához a végső lökést a tulajdonostársunk halála és a gyerekeinek támogatása adta meg. Szerencsére vagy tudatosan olyan emberek vesznek körül, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én. Velem együtt segíteni akarnak, segíteni az adománygyűjtésben, a szervezésben vagy anyagi hozzájárulásban. Személy szerint aktív részese leszek ennek a karitatív munkának, és ha Ön is így érez, akkor csatlakozzon hozzánk, támogasson bennünket.

Kisfiam születése óta részese lettem egy számomra addig idegen világnak, a hallássérült gyerekek óvodájának és iskolájának. Észrevétlenül belefolytam magánemberként, szülőként az iskola életébe, és próbáltam egyre többet segíteni. 9 éve, amikor Boti óvodás lett, látva a körülményeket, a sok hátrányos helyzetű gyereket, kezdtem el előszőr feleségemmel, majd barátaim segítségével támogatni az intézményt. Az elmúlt időszakban sok felújítással, és a már hagyománnyá vált évente megtartott rendezvények szervezésével az iskola mellett állunk. Mártival többszöri beszélgetéseink során merült fel, hogyan lehetne többet segíteni. Úgy gondoltuk, erre kiváló ötlet egy alapítvány, ahol a saját erőnkön felül is tudunk támogatókat, segítségeket szerezni.

Többen ismerhetnek már kórházakból, gyermekotthonokból, hiszen évek óta bohócdoktorként önkénteskedem a beteg, vagy éppen hátrányos helyzetű gyerekek, családok körében. Múltamnak köszönhetően én látom el az alapítvány koordinátori feladatait és egyben mentálhigiénés szakembereként is funkcionálok.  Szociálisan érzékeny embernek tartom magam, aki nemcsak a gyerkőcök lelki egészségét, hanem anyagi biztonságát is szereti támogatni. Miért? Tanulmányaim során több olyan gyerekekkel találkoztam, akik a mentális támogatás mellett anyagi, illetve tárgyi támogatásra szorultak, de a családoknak nem volt kihez segítségért fordulnia. Szívszorító volt látnom, hogy többeknél az alapvető iskolai tanszerek beszerzése, a megfelelő ruházat biztosítása sem megoldott. Erről pedig legkevésbé a gyermek tehet….

Mindig szívemen viseltem mások sorsát, segítettem, ha lehetőségem adódott rá, és erre nevelem gyermekeimet is. Vannak, akik jóságukkal másoknak is követendő példát mutatnak, nekem ilyen volt Mészáros Gábor, aki új munkatársként csatlakozott csapatunkhoz, és nemcsak szakmailag, hanem emberileg is jó példát mutatott nekünk. Csupaszív emberként önzetlenül segített, örült, ha örömet okozhatott. Sajnos Gábor már nincs közöttünk, pozitív példája új erőt és lendületet adott, hogy tegyünk valami jót. Örülök annak, hogy olyan munkatársakkal dolgozhatok együtt, akik ugyanilyen elkötelezettek mások segítésében, és ennek köszönhetően életre hívhattuk alapítványunkat.Bízom benne, hogy a jó célért másokat is mozgósítani tudunk majd, és ennek eredményeként támogathatjuk a rászorultakat és azokat, akiknek enélkül nem lenne lehetőségük tehetségük kibontakoztatására.

TE-Teheteség Esély alapítvány kuratóriumi tagja, cégcsoportunk egyik alapító tulajdonosa vagyok. Vállalkozóként és magánemberként is különösen érzékenyen érintenek azok az élethelyzetek, ahol nehéz sorsú, de tehetséges fiataloknak a sors valamilyen okból kifolyólag a nehezebb utat szabta. Jómagam falusi gyerekként, rendezett körülmények közt nőttem fel, de a környezetemben láttam és látom, hogy a tehetségeknek sokszor gátat szabnak az anyagi lehetőségek. Azokat a fiatalokat szeretném támogatni, akik önhibájukon kívül nem kaphatják meg az esélyt.  A lehetőségeimhez mérten eddig is kiemelt figyelmet szenteltem  a támogatásoknak, de az alapítvány létrejöttével lényegesen koncentráltabb figyelmet tudunk szentelni a karitatív tevékenységünknek. Remélem, hogy ezzel a kezdeményezésünkkel más sikeres vállalkozók figyelmét is fel tudjuk kelteni.

A társadalmi felelősségvállalás sokáig nem volt jelen az életemben, 6 évvel ezelőtt a férjemmel együtt érkezett a mindennapjaimba. Az elmúlt években számos alkalommal jártam rászoruló családoknál, nehéz sorsú gyerekeknél, akiknek a mindennapjait segítettük közösen. Ezen idő alatt elhivatott lettem, és mára kiemelten fontos szerepet tölt be a segítségnyújtás az életemben. Szomorú látni, hogy egy-egy kivételes tehetségnek még a lehetősége sem adatik meg, hogy kibontakozzon, hiszen a körülményei ezt nem teremtik meg. Ezért mint kuratóriumi tag remélem, hogy a kezdeményezésünkkel maradandót tudunk alkotni, és adhatunk valamit a „közösségnek”, segíthetünk a kiemelkedő képességű gyerekeknek tehetségük kiteljesedésében.

2016-ban csatlakoztam a csapathoz, de a szakmai közös múltunk 2004-ig nyúlik vissza Zolival, akivel ekkor kezdtünk el közösen dolgozni. Gyerekkoromban versenyszerűen kajakoztam, és már ott is észrevettem, hogy néhány kimagaslóan tehetséges csapattársamnak gátat szabnak az anyagi körülményei. A kajakozást felnőtt éveimben abbahagytam, és egy másik sport felé fordultam, a rögbi lett az új szenvedélyem. Itt már a velem egykorú csapattársakkal, illetve a vezetéssel együtt folyamatosan megpróbáltuk saját forrásokból, illetve külső szponzorációból támogatni a tehetséges, de szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket. A szűk környezetemben eddig is igyekeztem jótékonykodni, de így az alapítványunkon keresztül hiszem, hogy igazi sorsfordító tettekre leszünk képesek!

Jelenleg a Szegedi Tudomány Egyetem hallgatója vagyok. Igyekszem a tanulás mellett a legtöbb időmet családommal, barátaimmal, sporttal, illetve a fotózással tölteni. A fotózást 2015-ben kezdtem el és azóta is a mindennapjaim része. Öröm egy-egy pillanat, mozdulat megörökítése. Szeretem azt, ha a fotóim által üzenni tudok az embereknek. Az Alapítványhoz való csatlakozásom célja a fiatal tehetségek kiemelkedő eredményeinek eléréséhez vezető út néhány pillanatának megörökítése.